Szellem a betűk mögött, avagy hogyan készülnek a beszédek?

Szóval néger vagy. – mondta még évekkel ezelőtt egy nálam pár évvel idősebb nő, akinek akkor mutattak be. Úgy meglepődtem a kifejezésen, hogy válaszolni se tudtam, csak hebegtem valamit. Utóbb megtudtam, hogy régebben ezt a szót használták a szövegírókra. A többi elnevezés is elég furcsa: bértollnok vagy szellemíró – az angol ghostwriter alapján. Ha ma megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, azt felelem, hogy copywriter vagyok, bár ez a reklámszövegírást jelenti – azzal is foglalkozom –, de az én igazi szakterületem a beszédírás.
Harmadikos gimnazista voltam, amikor a magyar fakultáción elkezdtünk retorikát tanulni és az első beszédeink közül tanárunk az enyémet választotta, hogy bemutassa az osztálynak milyen egy igazán jó beszéd. Folytatódhatna innen úgy a történet, hogy abban a pillanatban határoztam el, hogy beszédíró leszek, de valójában végzős egyetemistaként csöppentem bele – egyik napról a másikra – egy beszédíró csapatba.
 
Az azóta eltelt majd tizenöt évben szinte folyamatosan írtam, sőt a három gyermekem születése után otthonról is tudtam dolgozni: beszédterveket készítettem polgármestereknek és iskolaigazgatóknak.
 
A beszédírás számomra nemcsak, hogy bizalmi munka, de nagyfokú ráhangolódással, sőt azonosulással jár. Nemcsak, hogy törekszem arra, hogy az ügyfél fejével gondolkozzam, de igyekszem követni a stílusát, nyelvhasználatát, kifejezésmódját is.
Mindenkinek más az igénye. Van, akit az nyugtat meg, ha egy komplett beszédet írok neki – egyébként ezt szoktam, ez a gyakoribb –, de van, aki csak paneleket, ötleteket, idézeteket kér, amiket majd maga fűz egybe.
Van, aki szó szerint felolvassa azt, amit írok neki, van, akinek az a segítség, ha egy jól eltalált idézetet választhat belőle.
Van, akit rendszeresen eljárok meghallgatni, van, akit utólag felvételeken figyelhetek meg és van, akit még nem volt lehetőségem előadás közben látni.
 
Mindenesetre azon szerencsések közé tartozom, akik szeretik a munkájukat. Jól érzem magam közben, nálam az írás sokszor flow-állapot – különösen, ha ezt a külső körülmények is biztosítják… Ráadásul úgy érzem, tényleg adok is valamit azoknak, akiknek írok, sőt rajtuk keresztül azoknak is, akik őket meghallgatják.
 
Most pedig mindenkinek, aki a hírlevelet olvassa, szeretnék adni: egy-két ötletet, inspirációt, motivációt, hiszen beszédet nem csak jeles napokon, sátoros ünnepeken mondunk, bárki, bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy hallgatóság előtt kell megnyilvánulnia.
 
1. Miért mondja el ezt a beszédet?
Mielőtt belefogna a beszéd megtervezésébe vagy az anyaggyűjtésbe tisztázza a következő kérdéseket: Miért mondom el ezt a beszédet? Mi a célom vele? Mit szeretnék vele elérni? Miért leszek ott? Az se gond, ha nincs semmi extra szándéka, akkor is el lehet mondani egy jó beszédet, hiszen azzal is célt ér el: ünnepi hangulatot teremt, emlékezetessé tesz egy napot, stb.
 
2. Figyeljen a hallgatóságra!
Előre tisztázni kell, hogy milyen közönség lesz jelen az eseményen. Bele tudom magam képzelni a helyükbe? Mivel tudom felkelteni az érdeklődésüket? Ezeket és az ehhez hasonló kérdéseket nem csak előre kell feltennünk magunknak, hanem a beszéd elmondása során is folyamatosan figyelnünk kell a hallgatóság reakcióját. Az ő visszajelzésük is meghatározza a beszéd folytatását. Ehhez szükséges némi rögtönzési képesség is, illetve, hogy legyen mindig valamilyen tartalék figyelemfelkeltő eszköz a tarsolyunkban.
 
3. Legyen vicces!
Az adott téma, az adott szituáció is meghatározza, hogy milyen eszközöket használhatunk. A legkomolyabb értekezlet előadását is izgalmassá lehet tenni egy kreatívan előadott viccel, de vannak olyan alkalmak, amikor a tréfálkozás semmilyen körülmények között sem lehetséges.
Nyár végén aktuális téma az új tanév indítása. Tanévnyitó beszéd – lehet még újat mondani? Ráadásul 35 fok lesz, tűző nap az udvaron vagy fülledt tornaterem, tömeg, monoton dünnyögés… Legyen a beszéd ötletes, frappáns, egyedi és rövid! Így is el lehet kezdeni egy tanévnyitó beszédet:
„Reggel az anya ébreszti a gyerekét:
- Kelj fel, fiam, az iskolába kell menned!
- De mama, miért kell mennem? Nem szeretek oda járni!
- Ezek csak kifogás, indulj már!
- Mondj két okot, miért kellene mennem!
- Először is: 47 éves vagy. Másodszor: te vagy az igazgató!
– Kedves Gyerekek! Kedves Szülők! Kedves Kollégák! Azt azért nem mondom, hogy engem ma így ébresztgetett az édesanyám, de ha hisztitek, ha nem, én is jobban örültem volna annak, ha tart még a nyár, tart még a vakáció. De nem így van, nekünk pedig meg kell találnunk az örömöt a szeptemberben, az iskolakezdésben is…”
 
4. Hatásos előadásmód
Emlékszem, milyen izgalommal hallgattam az egyik retorikatanáromat, – aki korábban az USA-ban, a Fehér Házban dolgozott, – arról, hogy az amerikai elnöknek nemcsak beszédírói vannak, de színészek is segítik a munkáját: előjátsszák a beszédeit, bemutatják, hogyan adhatná elő minél hatásosabban.
A testtartás, az öltözék, a megjelenés, a szemkontaktus, a mimika és a gesztusok jelentőségét Önnek sem szabad lebecsülnie. Ugyanilyen fontosak a jól megválasztott mondat- és szövegfonetikai eszközök, a jó beszédtechnika és a világos artikulálás. Ezekről hosszan tudnék írni, most csak egy tanács: semmiképpen ne olvasson! Az olvasott szövegnek nincs természetes hatása, távol áll a spontán, szabad beszédtől. Inkább egy kis vázlatot állítson össze, és abba nézzen bele időnként.
Ha már a viccekről is szó volt – engedjenek meg egy gondolatot a viccel előadásáról is. A vicceket tudni kell előadni, ha kényszeredetten emeli a beszédbe, hiteltelenné válik, erőltetett lesz – ezt a közönség is érzékelni fogja, s ellentétes hatást ér el vele.
 
5. Tegye emlékezetessé!
Biztos hallott már Ön is olyan előadást, ahol a szónok hosszasan beszélt, ámde később az előadásból képtelenség volt bármit is felidézni. Nyilván Ön nem ilyen hatást szeretne elérni, ezért egyrészt törekedjen rá, hogy a beszéd feszes, sallangmentes legyen, másrészt tegye emlékezetessé. Egy-egy jól megválasztott, frappánsan megfogalmazott gondolatot, közvetlen hangvételű, találó kifejezést biztosan megjegyez a hallgatóság. Fogalmazza meg, mik azok a kulcsszavak, kulcsüzenetek, amelyeket feltétlenül át akar adni és ezekre építse a beszédet.
A beszéd logikusan, következetesen, arányosan épüljön: legyen íve. Már az üdvözlésnél törekedhet a személyes hangvételre: szólítson meg minél több mindenkit a közönség soraiból – ha például gyerekek, szülők és pedagógusok egyaránt jelen vannak, szólítsa meg őket külön-külön: Kedves Gyerekek! Kedves Szülők! Kedves Pedagógusok! És persze az emlékezetes befejezésről se feledkezzen meg!
A stílusa legyen letisztult, válassza a legmegfelelőbb szavakat. Kerülje a közhelyek, sablonok, nyelvi panelek alkalmazását, a sokszorosan összetett, túlbonyolított mondatok használatát.
Lényeges a szóválasztás pontossága és eredetisége: válogasson a lehetséges szinonimák között, próbálja eltalálni a leginkább a helyzethez és az alkalomhoz illőt. Legyen érthető, szabatos, ugyanakkor nyelvtanilag helyes, nyelvileg eredeti, friss! Érvényesüljenek benne nyelvünk nyelvtani és stilisztikai szabályai. (szó- és kifejezésanyag, vonzatok, szórendek, szófordulatok)
 
6. Legyen hiteles!
Végezetül a legfontosabb, hogy maradjon önmaga. A beszéd csak akkor lesz hiteles, és azzal együtt igazán sikeres, ha a magáénak érzi. A tartalom összeállításánál támaszkodjon saját ismereteire, tapasztalataira, egyéni ötleteire, bátran tegyen rövid kitérőket egy-egy személyes élmény, történet elmesélésével.